Virág helyett egy verssel szeretnénk kedveskedni minden Hölgynek:
Nőarcok Nap-pírja
Monogám a létem
Remek nap e szerda, fickándozik lelkem,
így éreztem én már hétfőn is meg kedden.
Udvari költőkkel felveszem a versenyt,
cizellált stílusom aranyozza versem.
Őszinte vélemény olvasható lentebb,
őszült-szerény lovag nyilvánul meg benne.
Áradó lírámat Hölgyekből merítem,
róluk írok szépet az erőm veszítve.
Mert mi lenne vélem a másik nem nélkül,
szolgálna jelenem enyészetnek étkül.
Gondolatok magvát hogy vetném papírra,
ha nem sütne reám nőarcok Nap-pírja.
Melankóliában tengődnék kelletlen,
csak fekete felleg gyűlne kék szememben.
Tépkedném szakállam, vakarnám tokámat,
nem nyújtana vigaszt keresztyén jogállam.
Mit tennék magamban a rengeteg pénzzel,
Tündérekre költöm, nincsen erre kényszer.
Tiszta a jellemem, monogám a létem,
úriember-érben temperált a vérem.
Rajongóként lüktet megénekelt hálám,
örömkönnyem alatt a kézcsókom párás.
Vásártéren vártam (lóháton) virágra,
Asszonyok, Leányok: átnyújtom vidáman!
Forrás: www.poet.hu kortárs magyar versek
